*Linda
Otthon feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam megszállottan. Próbáltam feldolgozni a történteket... nem sikerült. Legszívesebben felhívtam volna Rékát és beleüvöltöttem volna a telefonba, hogy milyen szerencsés vagyok. De úgy döntöttem várok egy picit és nyugodt lelkiállapotba újságolom el.
Később mikor már sikerült kellőképpen átgondolnom ezt a Mekis ügyet, a telefonomért nyúltam, Réku nevét kiválasztattam a névjegyzékből majd hívtam is.
-Szia csajszi! -üdvözölt nagy lelkesedéssel -Mi a helyzet?
-Hali! Nem fogod elhinni ki hívott meg randira!
-Hé! Alighogy egyedül hagylak és te már mindjárt bepasizol! -nevetett fel, én vigyorogtam rajta -Na, de mesélj! Ki az? -kérdezte, s bár az arcát nem láttam mégis, szinte biztosra vettem, hogy mosolyog a vonal túlsó felén.
-SP -miután ezt kimondtam egy pillanatra elhallgatott.
-Micsoda??! Most te csak szívatsz, ugye? -hitetlenkedett. Simán el tudnám képzelni, milyen fejet vághatott mikor meghallotta a srác nevét.
-Én? Soha!
-Akkor mondd el mi volt... várj! Ne is! Átmegyek hozzád, és megbeszélünk mindent. Az úgy jó neked?-kérdezte. Bólintottam, akkor jutott eszembe, hogy ezt Ő nem láthatta.
-Persze. Várlak, siess! Szia! -bontottam a vonalat.
Fél óra múlva már itt is volt a barátnőm, addig tévéztem. Csengetett hozzám, beengedtem. Kinyitottam az ajtót és úgy vártam míg felgyalogol a lépcsőházba, elvégre 5 emeleteshez nincs lift.
-Hello Réka! -öleltem meg.
-Szia! Menjünk be és mesélj el mindent, részletesen. Nagyon kíváncsi vagyok! -mosolygott rám, miután szétváltunk. Bementünk a lakásba, a barátnőm levette a cipőjét meg a pulcsiját, majd  a nappaliba sétáltunk. Leültünk a kanapéra, egymással szembe.
-Úgy kezdődött, hogy bementem a Mekibe shaket inni. Aztán Ő is jött, vett sültkrumplit és mellém ült le. Attól még nem is olvadtam el, hiszen az semmit sem jelent. Hanem amikor kérdezősködött, ott már felmerült bennem, hogy komolyabb szándékai is vannak... és meghívott randira -szövegeltem el lelkesen. A végére fülig érő szájjal ültem Réka előtt.
-Mázlista! És mikor mentek, hova? -faggatózott.
-Holnap háromkor a parkba. Azt mondta eljön értem. Megadtam a címemet is -vigyorogtam. A barátnőm is nagyon boldog volt, hiszen rátapasztottam a jókedvemet.
-Úristen! Ez esetben átjövök hozzád kettőkor és úgy kicsinosítalak, hogy rád sem fog ismerni -mosolygott.
-Köszike, bár azt hiszem nem sok segítségre lesz szükségem, elvégre magamtól is fel tudok öltözni, és ki tudom sminkelni magam -ez elég nagy bunkóság volt tőlem. De nem megbántani akartam, csak megmondani, hogy egyedül is menne.
-Ez esetben nincs szükséged rám, megyek is -állt fel, majd az ajtó felé vette az irányt. Én gyorsan utána mentem még mielőtt kilépett volna a lépcsőházba.
-Réka! Nem úgy gondoltam! Kérlek, maradj itt! Nélküled semmire sem mennék!-jelentettem ki, teljesen őszintén. Az egyik legjobb dolog az volt az életemben amikor megismertem.
-Na látod! Ezt akartam hallani! -fordult vissza, majd megölelt vigyorogva. Vagyis ez csak egyfajta színjáték volt a részéről, hogy bevalljam mennyire fontos nekem a barátságunk.
-De genyó vagy! -nevettem fel.
-Legalább annyira mint amennyire te -erre Ő is elkezdett röhögcsélni, eztán visszamentünk a nappaliba.
-Hol is tartottunk? -dobta le magát a kanapéra- Jah ott, hogy rendes volt veled vagy inkább flegma?
-Rendes -jelentettem ki azonnal.
-Hogyan nézett rád? -kérdezte. Furcsa fejet vághattam. Nem igazán értettem mire akar kilyukadni.
-Átlagosan -vontam vállat.
-Vagy csak te nem vetted észre a tekintetébe, hogy mennyire beléd van esve -mosolygott.
-Ugyan... még csak most találkoztunk először -csóváltam a fejem.
-Aha. De ezt elfelejtetted úgy látszik: A pasiknak mindig is a külső lesz a legfontosabb. Azzal megfogod és a belső értékeiddel kell megtartanod. Magyarul ha bejössz neki, próbálkozik. Amennyiben ügyes vagy, sikerül „magadhoz láncolnod”. Ellenben ha nem figyelsz eléggé, kihasznál egy darabig, aztán mikor megunja a testedet kidob mint macskát szarni. Óvatosnak kell lenned -magyarázta. Végighallgattam figyelmesen, de kissé olyan érzésem lett, mintha ki akarna oktatni... mintha nem tudná, hogy eddig már volt 2 komolyabb kapcsolatom.
-Az leszek -bólintottam -Különben azt hogyan gondoltad, hogy holnap átjössz? Nem Ferivel lenne programod? -erre sóhajtott egyet.
-Megoldom, nyugi. Az miatt ne aggódj. Meg fogja érteni, hidd el. Már ezerszer átrágtuk magunkat a témán, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak, ha úgy kell akkor újraszervezem a programot -ölelt meg. Az arcomra egy széles mosoly kúszott fel.